Nyelv / Language:

MAGYAR PRE- ÉS PERINATÁLIS PSZICHOLÓGIAI ÉS ORVOSTUDOMÁNYI TÁRSASÁG Konfeerncia

MAGYAR  PRE-  ÉS  PERINATÁLIS PSZICHOLÓGIAI  ÉS ORVOSTUDOMÁNYI  TÁRSASÁG (MPPPOT)

XI. Országos Kongresszus - III. értesítő
„A gyermek az elevenség, az öröm,…a bilincsbe nem vert ember.” (Ady)
PERINATÁLIS TÉMÁK A TERÁPIÁS MUNKÁBAN

IDŐPONT: 2011. november 4-5.
HELYSZÍN: Tulip Inn Budapest Millennium, Budapest
(1089 Budapest, Üllői út 94-98.)

Tel.: 1/477-8000
GPS: 47.47733   19.09454

NOVEMBER 4.  ( PÉNTEK )

08.30-09.30 REGISZTRÁCIÓ

üléselnök:  Andrek Andrea

09:30-10.00  Bödecs Péter dr. MPPPOT elnök: Megnyitó.  Perinatális terapeuták a nemzetközi porondon

10.00-10.30 Varga Katalin PhD, pszichológus: Újabb adatok az oxytocin szerepéről

10.30-11.00 Zac Boukydis PhD, pszichológus: Családközpontú gondoskodás a magyarországi Perinatális Intenzív Centrumokban     (angol nyelvű, fordítással)

11.00-11.15    KÁVÉSZÜNET                            

üléselnök: Bödecs Péter

11.15- 11.45 Békési Beáta, klinikai szakpszichológus:    Elanyátlanodva   –   A csecsemő-megfigyelés szerepe a prevencióban és terápiában
 
11.45-12.15 Molnár Judit Eszter, klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta:    „…hogy túl lehet élni, és van remény, és van idő” – csitít a szülő – Csecsemők és szülők terápiáinak tapasztalatai
                         
12.15-12.45  Gőbel Orsolya PhD, pszichológus:   "Nézz   hosszasan   egy gyerekarcra, és látni fogod: ha van sors, hát nagyon hamar elkezdődik." -   A pre – és perinatális  életesemények  meghatározó  szerepe  a  kisgyermekkori fejlődési dinamikában
 
12.45 – 13.45    EBÉDSZÜNET

üléselnök:Molnár Judit Eszter

13.45 – 14.15 Buda László dr PhD, pszichiáter, pszichoterapeuta: A szomato-pszichoterápiák és a szomato-dráma jelentősége – különös tekintettel a pre- és perinatális időszak tematikájára
                                                                                                       
14.15 -14.45 Szeverényi Péter PhD, szülész-nőgyógyász: Nemi élet a perinatális időszakban

14.45-15.15 Török Zsuzsanna, PhD, pszichológus: A perinatális depresszió terápiás  lehetőségei    

15.15-15.45  KÁVÉSZÜNET

MŰHELYEK: 15.45 -18.45

Andrek Andrea, pszichológus / Horváth Éva sportrekreátor, perinatális szaktanácsadó: Megérintődéseink – Meghívás haptonómiás találkozásra (max. 20 fő)

Kálmán Ferenc (Body-MindCentering oktató):    "Óceánból Napvilágra" - Magzati  és  csecsemő  mozgásszerveződési  minták  kapcsolata  (max.16 fő)

Indries Krisztián/Harangi Rita: A test tudattalana – módszerdemonstráció (max.16 fő)

Bakó Tihamér PhD, pszichológus / Kántor Árpád, pszichológus: Archeoverbális sajátélmény műhely (max.12 fő)

Kovács Alexandra, pszichológus /Törzsök Kata, antropológus (tánc- és mozgásterapeuták): Pocaktánc - a szabad mozgás tapasztalata (nagycsoport)

19.00-    FOGADÁS

NOVEMBER 5.  ( SZOMBAT )

üléselnök:  Molnár Judit Eszter

09.30-10.00  Csörgőné Polgár Andrea, perinatális szaktanácsadó: Testközeli gondozás
       
10.00-10.30 Dweik Diána dr, Mészáros Gyula dr PhD, szülész-nőgyógyász: Császármetszés anyai kérésre - Mit gondolnak a dél-alföldi szülésznők, védőnők és szülész-nőgyógyászok?

10.30-11.00 Csizek Zsuzsa, mentálhigiénés tanácsadó,  Nováky Rita, szülésznő: Szülésélményt feldolgozó csoport         
  
11.00-11.30 Lakatos Katalin PhD, HRG- és TSMT terapeuta:  Korai szenzoros, szenzomotoros HRG- és TSMT-tréningek rövidtávú és tartós hatásai kis súlyú koraszülöttekre
                                                                                    
11.30-12.00    KÁVÉSZÜNET

üléselnök: Csörgőné Polgár Andrea

12.00-12.30 Orosz Katalin, klinikai szakpszichológus: Üveglabirintus – Egy aspergeres fiatalember perinatális pszichoterápiája

12.30-13.00 Hadházi Éva PhD, pszichológus: Mi állhat közöttünk? – esetismertetés (kapcsolatanalízis)   

13.00-13.30 Szénási Kornélia, pszichológus, perinatális szaktanácsadó hallgató: Eltűnt iker szindróma – amit ma a jelenségről a vizsgálatok alapján tudhatunk  

13.30-14.00 Kriván Márta dr. ideggyógyász – Máriás Petra, családterápiás tanácsadó: Elfogadni az elfogadhatatlant – a prenatális ikervesztés felnőttkori    pszichoterápiás feldolgozása

14.00-14.30 Ondi-Pancholi Lívia PhD hallgató, SBGI, Santa Barbara: Pre- és perinatális pszichológia az Amerikai Egyesült Államokban

14.30-15.30 EBÉDSZÜNET

ÖSZEFOGLALÓK


Varga Katalin PhD, pszichológus: Újabb adatok az oxytocin szerepéről

Az  MPPPOT korábbi konferenciáján beszámoltam a centrális oxytocin rendszerről, kiemelve, hogy a szüléshez kapcsolódó hormonok ismert szomatikus hatásukon túl mint neurotranszmitterek számos érzelmi, motivációs és tudatállapot-módosító hatással is vannak a szülő nőre.
Ezúttal az oxytocinnal kapcsolatos újabb adatokból nyújtok rövid áttekintést. E vizsgálatok eljutottak a „humán” szintre az állatmodellek után, így egyre izgalmasabb követnünk, milyen szerepe lehet a szülő-gyerek kapcsolat illetve a család kötődési folyamatiban e rendszernek.


Zac Boukydis PhD, pszichológus: Családközpontú gondoskodás a magyarországi Perinatális Intenzív Centrumokban    
(Increasing Parental Care of their Preterm Infants in NICU’s:Costs and Benefits)

There is an important value to increasing parents’ contact and care for their preterm infant in NICU’s. However, parental presence in the NICU can add to the stress of NICU staff (nurses and doctors). Many staff feel unprepared to deal with the range of parents’ feelings and requests for information, in addition to caring for a medically fragile infant. Few hospitals have specialized training for nurses and doctors to deal well with parents; and there are very few mental health professionals who work in NICU’s to support parents.

This presentation presents several possible new directions: 1. Innovative programs which train NICU staff to work with parents and their infants and  build mental health consultation to work with difficult families in the NICU; 2. Evidence that increasing parental care in the NICU improves infant outcome, reduces costs; improves maternal mental health; and increases staff satisfaction with care in their NICU;  and 3. Convincing government health care policy makers that improving parental involvement in the NICU can reduce the costs outlined, so that money ‘saved’ can be invested in (a.) increased training for NICU staff to learn more about communication with parents; and (b.) reducing the infant/nurse and infant/doctor ratio by attracting and training more nurses and doctors to be both infant; and infant-parent specialists.

A resource sheet; including research references will be available to those who request the sheet after the presentation.


Békési Beáta, klinikai pszichológus: Elanyátlanodva (A csecsemőmegfigyelés szerepe a prevencióban és a terápiában)

Az utóbbi időben erősen megnőtt az érdeklődés a csecsemőfejlődés tudományos tanulmányozása iránt. Ez három fő színtéren  - kognitív fejlődéslélektani kutatások, kötődés vizsgálatok, pszichoanalitikus csecsemőmegfigyelés  - zajlik, amelyek eredményei között mára bizonyos konvergencia alakult ki.
 A csecsemőmegfigyelés kezdetben a pszichoanalitikus oktatás részeként alkalmazott módszer, amelyet  a gyermekterapeuták képzése során dolgoztak ki (E. Bick, 1948), és annak részévé vált hazánkban is. Ez a módszer a csecsemők és családjuk tanulmányozásának nagyon sajátságos megközelítése,  amelynek  tárgya  a csecsemő és az anya érzelmei és mentális állapotai, illetve kapcsolatai. A kezdetben családi környezetben alkalmazott megfigyelési módszert mostanára sikerült bölcsödei, kórházi, és egyéb intézményi környezetben lévő kisgyermekek tanulmányozására is adaptálni. A „résztvevő megfigyelés”  során szerzett tapasztalatok  olyan ismeretet adhatnak a csecsemővel  foglalkozó felnőttnek,  amivel számolni  kell(ene) a mindennapi gyakorlatban.
Az előadó személyesen végzett  intézeti ( újszülöttosztály, bölcsöde, kórházi csecsemőosztály)  csecsemőmegfigyeléseiből választott részletekkel  főleg az ott eltöltött időszak érzelmi tapasztalatára összpontosít  és ezzel kívánja hangsúlyozni – az „elanyátlanodott” helyzetekkel szemben - az anya és csecsemő valódi támogatásának szükségességét.


Gőbel Orsolya PhD, pszichológus: "Nézz hosszasan egy gyerekarcra, és látni fogod: ha van sors, hát nagyon hamar elkezdődik."  pre - és perinatális életesemények meghatározó szerepe a kisgyermekkori fejlődési dinamikában


Az óvodai és a nevelési tanácsadó mindennapjaiban megmutatják magukat a nehezen nevelhetők, a túl gyorsak vagy éppen a túl lassúak, az autisztikus tüneteket mutatók, az elindulók, de hirtelen megállók, a visszafordulók… Élettörténetükben meghatározó szerepet játszanak az -anamnesztikus adatokkal megerősített- intrauterin történések, és a születés dinamikája. Viselkedésüket azok az „analóg helyzetek” provokálják, melyek megelevenítik az intrauterin megélések szomatikus szenzációit, érzelmi töltetét. A megjelenő mintázat lefutása nagymértékben függ a pre-, és perinatális „élmény” bekövetkeztének idejétől és jellegétől, és attól, hogy mely fejlődő funkció(k)hoz kapcsolódott. Szinte mindig érintett már az intrauterin életben a szenzomotoros szféra, születés után a regulációs folyamatok, a beszéd, a szocioemocionális fejlődés, az anyával, az önmagával és a társakkal való viszony. Ezek „típusos konstellációja” engedi láttatni a jól körülhatárolható pre-, és perinatális örömök és traumák jelenlétét. Az előadásban megkíséreljük néhány tipikus (óvodáskori) mátrix felvázolását, majd fókuszba állítjuk a terápiás lehetőségeket. 


Buda László PhD, pszichiáter, pszichoterapeuta: A szomato-pszichoterápiák és a Szomato-Dráma jelentősége – különös tekintettel a pre- és perinatális időszak tematikájára

A SZOMATO kifejezés a test központi szerepére utal, akár önismereti, akár pszichoterápiás módszerről beszélünk. A SZOMATO megközelítés szerint testünk segít bennünket abban, hogy emlékezzünk személyes régmúltunk homályos történeteire, hogy jobban magunkénak érezhessük mindazt, ami amúgy is a miénk. A testet bevonó, azzal intenzív kapcsolatot kiépítő terápiás folyamatban ugyanakkor nem csupán a múlt kerül helyére, de új jövő is születhet, amely a testben gyökeret eresztve jobban ellenáll a szokások és a racionális elme "konzervativizmusának". A szomato-pszichoterápiák csokrában számos olyan módszert találunk, melyek az intrauterin  és perinatális élményanyaghoz való hozzáférést is segítik. A SzomatoDráma pedig egy mély és mégis játékos eszköz arra, hogy mindezt kiemeljük a vizualizáció, szimbolizáció, reflexió belső lelki munkájának közegéből, és a szociális térben "gyúrható anyaggá" változtassuk.


Török Zsuzsanna, PhD, pszichológus: A perinatális depresszió terápiás lehetőségei    

A WHO adatai szerint a világon a táppénz okai között az első tíz helyen 5 mentális zavar szerepel és a sort a depresszió vezeti. A világszervezet előrejelzése alapján 2020-ra a depresszió lesz a 2. leggyakoribb oka a korai halálnak és rokkantságnak. Ezek az adatok azért fontosak számunkra, mert ez a mentális zavar kétszer olyan gyakran fordul elő nőknél és a betegség első jelentkezése gyakran a gyermekszülés éveire tehető.
Észak-kelet magyarországi régióban igen nagyszámú vizsgálati mintán nyert adataink szerint a gyermekágy 3. napján az anyák 29,8 %-a, 3-6 hónappal később 31,5 %-a szenved kóros hangulatzavarban. A szüléshez társuló hangulatzavarok csökkentése érdekében terhesgondozásunk, szülészeti gyakorlatunk közös „újragondolására” van szükség. Vizsgáljuk meg, hogy a világon alkalmazott prevenciós programok milyen hatékonyságot mutatnak? Akiknél már kialakultak a tünetek, azoknál milyen terápiaformákkal, egyéni vagy csoportos formában történhet a gyógyszermentes kezelés? A várandós nő és a gyermekágyas körül sok szakember fordul meg: szülésznő, szülész, nővér, védőnő, pszichológus, neonatológus, gyermekorvos – kinek a kompetenciája a szülést követő depresszió esetén a segítségnyújtás? Sok kérdés merül fel, ezekre az előadás során igyekszünk válaszolni.


Ondi-Pancholi Lívia, PhD hallgató: Pre- és perinatális pszichológia az Amerikai Egyesült Államokban

Előadásomban röviden beszámolok az amerikai Pre- és Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaság (APPPAH) tevékenységéről és a Santa Barbara Graduate Institute (SBGI) pre- és perinatláis pszichológiai képzéséről szerzett személyes tapasztalataimról. Ahogy a kulturális különbségek megjelennek az egyéni szokásokban, jellegzetességekben, úgy a tudományos szemléletmódban is országonként eltérő, markáns karakterisztikumok fedezhetőek fel. Előadásomban a magyar és amerikai prenatális pszichológia területén jellemző szakmai különbségek bemutatására helyezem a hangsúlyt, ösztönözve ezzel a két kultúra közötti szakmai kommunikáció megindulását.


Andrek Andrea, pszichológus - Horváth Éva, sportrekreátor, perinatális szaktanácsadó: Megérintődéseink – Meghívás haptonómiás találkozásra       
(műhely)

A haptonómia az érzékelő érintés, a tapintás által létrejövő emberi kapcsolat tudománya s egyben művészete. A haptonómia nem pusztán egy módszer, sokkal inkább életmód, életszemlélet. Franz Veldman, az elmélet és gyakorlati hasznosítás nemrég elhunyt kidolgozója szerint, az embert érzelmei teszik emberré, ezért a testi és lelki harmónia és EGÉSZ-ség csakis az érzelmek kiteljesítése révén lehetséges. A haptonómiai megközelítésben kitüntetett szerepet kapnak a találkozásra való meghívás, a figyelem és meghallgatás kontaktusa, valamint az érzelmi megerősítést szolgáló érintések. Néhány alapvető gyakorlat eljuttathatja a műhely résztvevőit korábban soha nem tapasztalt érzelmek átéléséig. A haptonómiás érintés több területen is alkalmazható, sosem csak az organikus rendszereket, izomstruktúrát, funkcionális zavarokat, fájdalmat kezeli, hanem segíti ezek érzelmi kibontását. Az alapbiztonság mély érzetének megtapasztalása például segíthet a nagyon régről, akár a magzati korból származó affektív hiányok átdolgozásában. A haptonómia egy lehetséges út az anyaméhben fejlődő magzattal való kapcsolatteremtésre és gyengéd kommunikációra is az anya, apa, testvér és más családtagok számára is.
A műhely módot ad arra, hogy a résztvevők saját élmény szinten megtapasztalják a haptonómia által kínált kontaktusok élményét önmagukkal és másokkal, valamint a másik finom testi jelzéseinek érzékeny észlelési lehetőségeit.


Kálmán Ferenc, Body-MindCentering oktató: "Óceánból Napvilágra" – Magzati-  és  csecsemő  mozgásszerveződési  minták  kapcsolata (műhely)
   
Fogantatástól az újszülött koron keresztül egészen a járásig, és azután is, az ember szervezett mozgásokon, illetve megszerzett képességek és szervezési minták sorozatán keresztül fejlődik. Minden kialakuló mozgásmintát megelőzi és követi egy másik, és az egymáson átívelő minták egységének eredménye: a gyermek kiegyensúlyozott fejlődése. A születés egy drámai változás, melynek megpróbáltatásait, az élettani folyamatok átállását, a gravitációs térhez való alkalmazkodást követően a csecsemő mozgásfejlődése annál sikeresebben, harmonikusabban indul – helyesebben folytatódik –, minél jobban támaszkodhat a születés előtt megszerzett tudására, élményeire.

Jelen műhelymunkában az amerikai mozgásterapeuta, Bonnie Bainbridge Cohen és munkatársai által a The Shool for Body-Mind Centeringben mintegy harminc éve kidolgozott és folyamatosan kutatott mozgásminta sorozat elemeit mutatjuk be. A sorozat legjelentősebb vonása az, hogy az általában vizsgált, (gerinces) csecsemőmozgásokat az evolúciós fejlődés kezdetétől induló, az egysejtű, a puhatestű és az előgerinces mozgásformákat is integráló rendszerbe illeszti, és így összeköttetést teremt a magzati és a születés utáni fejlődési mozzanatok között.

Az érdeklődők, vezetett fizikális, imaginációs, és un. szomatizációs gyakorlatok segítségével a gyakorlatban járhatják végig a fejlődési sor egyes állomásait, időt és teret engedve a legkorábbi (preverbális) szintek megidézésére, majd a szubjektív tapasztalatok megfogalmazására megosztására. A folyamat az egészséges fejlődésre fókuszál, de az idő szabta kereteken belül megpróbálunk utalni arra, hogy ez a tudás milyen módon segíthet az esetleges mozgásfejlődési problémák megelőzésében, az elakadások felismerésében és az azokon való túljutásban. Az óra egyúttal bepillantást enged a BMC® jellegzetes módszereibe, melyekkel egyszerre, egységben vizsgáljuk az emberi mozgás fizikális és tudati összetevőit.
A munkához mozgásra alkalmas, kényelmes ruha ajánlott. 

Kálmán Ferenc táncművész, testtudat oktató az amerikai The School for Body-Mind Centeringben tanult mozgáselemzést, mozgás-újranevelést, és csecsemő mozgásfejlődést. Oktató munkája mellett jelenleg fejlesztő munkatárs a Budapesti Korai Fejlesztő Központban, és a Tánceánia integrált táncegyüttes egyik vezetője.


Indries Krisztián - Harangi Rita : A test tudattalana – módszerdemonstráció

Freud egyik korai követőjének Wilhelm Reich-nek az újrafelfedezése nyomán egyre inkább fókuszba kerül a pszichoterápiák világában a testélmény, a test megéléséhez köthető tudatos és a tudatból kiszorított tapasztalások, a testképzetek világa, vagyis a test tudattalana.
A testünkhöz való viszony, a testünkről kialakított kép a legszemélyesebb, a legintimebb tapasztalás. A test élménytartományának a feltárása, a saját testhez való viszonyulás javítása, a testséma korrigálása, a nem verbális önkifejező viselkedés tudatosítása és a test örömszerző képességének a visszaállítása igényként merül fel sokakban, akik pszichoterápiát keresnek. A reichiánus pszichoterápia (karakteranalitikus vegetoterápia) a pszichoanalitikus szemléletű szomato-pszichoterápiás irányzat, amely a test megélésére fókuszál, illete a testi emlékezetben tárolt emlékek előhívására, ezek feldolgozására alkalmas módszer, melynek metodológiáját Ola Raknès, majd később Frederico Navarro fejlesztette tovább Wilhelm Reich munkája nyomán. A módszerdemonstráció során néhány testi intervenciót fogunk megtapasztalni közösen, amelyek katalizátorként segíthetik a pszichoterápiás feltáró és gyógyító folyamatot.


Bakó Tihamér PhD, pszichológus - Kántor Árpád, pszichológus : Archeoverbális sajátélmény
(műhely)

Az első találkozásunk a világgal hangokon és érintéseken keresztül történik. Az anyaméhbeli létünk során, illetve ezt követően a bontakozó érzékeink által szűrt világbon olyan benyomások érnek bennünket, melyek egy életre meghatározzák a hangokhoz és az érintéshez való általános viszonyunkat, illetve a speciális érintési- és hangingerekre adott zsigeri reakcióinkat.

Az archeovebális terápia egy olyan módszer, amely meghatározott auditív és taktilis ingerek segítségével a méhen belüli, a születés közbeni és a közvetlenül születés utáni élményeinkhez vezet vissza minket, így segítve a korai élményeink mindenkor jelenvaló hatásának tudatosítását és szomato-pszichés integrálását.


Kovács Alexandra, pszichológus - Törzsök Kata, antropológus : Pocaktánc - a szabad mozgás tapasztalata (nagycsoport)

"Ez az alkalom Mindenkinek szól, aki a saját testével egy másfajta minőségben ismerkedne meg.
A zenére való SZABAD mozgás tapasztalata a saját belső ritmusunkat, valódi igényeinket, kényelmes testtartásainkat igyekszik feltárni. A közös és egyéni mozgások lehetőséget adnak arra, hogy egy egészen más dimenzióban találkozzon, kapcsolódjon egy csoport, két ember, vagy a szülésre készülődve az anya, apa és a gyermek. Ezek az információk később olyan saját belső tudásunkhoz vezethetnek vissza, melynek ismerete a vajúdás, szülés során hasznos támaszként szolgál, mind a pár, mind a vajúdó anya számára. Hasznos ez a "testnyelv-ismeret" minden olyan helyzetben is, amikor kevésbé a szavakon, sokkal inkább a belső megérzéseken, testi kontaktuson van a hangsúly (intim helyzetek, szülés-születés, betegség stb.)  Az órán való részvételhez előzetes tánctudás nem szükséges. Kényelmes ruhát, vastag zoknit lehetőleg hozz magaddal."


Dweik Diána dr - Mészáros Gyula PhD, szülész-nőgyógyász : Császármetszés anyai kérésre - Mit gondolnak a dél-alföldi szülésznők, védőnők és szülész-nőgyógyászok?

A császármetszések emelkedő aránya világszerte megfigyelhető. Ahogyan a világ más országaiban, sok más faktor mellett (pl. epidemiológiai változások, jogi környezet) Magyarországon is hozzájárul ehhez az a trend, hogy a várandósok egyre nyíltabban fogalmaznak meg elvárásokat eljövendő szülésükkel kapcsolatban, sok esetben a gyakorlatilag elektíven elvégzett császármetszés mellett érvelve. Egy ilyen kérés hátterében sok minden állhat egy korábbi pszichés traumától kezdve a média hatásán át a kényelmi szempontokig.
A szakirodalom több, mint  húsz éve foglalkozik ezzel a jelenséggel, amelynek számos szinonimáját ismerjük a „patient choice cesarean”-tól (a páciens által választott császármetszés) a  „cesarean on maternal request”-en át (anyai kérésre elvégzett császármetszés) a „medically unnecessary abdominal delivery”-vel bezárólag (orvosilag szükségtelen, hasfalon át történő szülés). Ezek az elnevezések jól demonstrálják, hogy a nyugati szakmai közönséget is megosztja a kérdés: Nyugat-Európában egyik országról a másikra látványos különbség mutatkozik az anyai kérésre, orvosi indok nélkül elvégzett császármetszések megítélésében.
A jelen előadás két kérdőíves felmérés eredményeit foglalja össze, melyeket a Dél-alföldi Régióban dolgozó szülésznők és szülész-nőgyógyászok valamint védőnők körében végeztünk 2010 ill. 2011 koratavaszán. A felmérés arra kereste a választ, hogy a segítő foglalkozásúak eme  - várandósokkal, szülőnőkkel, gyermekágyasokkal foglalkozó - képviselői milyennek látják a hüvelyi szüléstől idegenkedő kismamákat, továbbá, hogy mi a  meggyőződésük szakmájuk vitatott kérdéseivel kapcsolatban hüvelyi szülés kontra császármetszés kérdésben.


Csizek Zsuzsa, mentálhigiénés tanácsadó -  Nováky Rita, szülésznő: Szülésélményt feldolgozó csoport

Szülésünk története egyike a legmaradandóbb emlékeinknek. Sokakban az idő múlásával sem halványodik. Bizonyos részletek kiemelkednek, míg mások átszíneződnek, érthetőbbé válnak. Ami talán ennél is fontosabb, hogy érzelmileg mindig megérintenek. Legyen a szülés közeli, vagy akár távoli élményünk, emlékezünk. 
Mit tehetünk, nem úgy alakult, ahogy szerettük volna, ahogy készültünk rá, ha bizonyos részletek fájdalmasak, érthetetlenek, és akár évek múlva is váratlanul felidéződnek?
Egy olyan csoportba hívtuk a résztvevőket, amely során a fájdalmas részletekre ránézhettek, feldolgozását el tudták kezdeni, ez hozzásegítheti őket az anyaságuk teljesebb megéléséhez és ahhoz, hogy megláthassák történetünk szépségét is. A feldolgozás pedig segíthet abban, hogy a következő szülés-születés védettebb, háborítatlanabb legyen.
Előadásunkban a csoportfolyamatot mutatjuk meg, mentálhigiénés tanácsadó és szülésznő csoportvezető kettősünk szerepét és munkáját.


Lakatos Katalin PhD, HRG- és TSMT terapeuta: Korai szenzoros, szenzomotoros HRG- és TSMT-tréningek rövidtávú és tartós hatásai kis súlyú koraszülöttekre

1995-99 között a  budapesti Szent Rókus kórház PIC-ében Orvosi Etikai Bizottsági engedéllyel kis és extrém kis súllyal született, fejlődésneurológiai szempontból kóros tüneteket nem mutató koraszülött csecsemők napi rendszerességgel történő  vizi és szárazföldi multiszenzoros stimulációja történt.
Az ingerprogram összeállítása preventív céllal "született", mivel e célcsoport rizikósnak számít a fejlődéses tanulási zavarok, a viselkedészavarok ill. a mozgásfejlődés szempontjából. 
Hipotézisünk szerint  ezek a speciális HRG-TSMT-tréningek  a koraszülöttekre  jellemző  motoros, pszichés-kognitív és szociális területek érését neurotipikus irányba mozdítják.
Az egyes foglalkozások alatt olyan regressziós állapot kívántunk létrehozni, melyben a megváltozott (a külvilági)  ingeregyütteshez éretlen idegrendszerrel alkalmazkodni kénytelen csecsemő ellazulni képes.
Az utánkövetéses vizsgálatok igazolták a korai multiszenzoros ingerprogram tartósan pozitív hatásait.  



Orosz Katalin, klinikai szakpszichológus: Üveglabirintus – Egy aspergeres fiatalember perinatális pszichoterápiája

Az asperger szindróma az autista spektrumhoz tartozó neurobiológiai pervazív fejlődési zavar. Jellemzői a nyelv használatának és a testbeszédnek a zavartsága, a társas kapcsolatok minőségi deficitje, a viselkedés korlátozottsága, amihez gyakran jó kognitív készségek társulnak. Az aspergeresek a szemkontaktust kerülik, stresszor számukra a szociális helyzet. Fejlesztésük a mozgáskoordináció és a szenzoros integráció irányába történik, valamint beszéd- és viselkedési készségeiket javítják, hogy jobban tudjanak alkalmazkodni a mindennapokban.
Pali jó családi háttérrel rendelkezik, de felsőfokú tanulmányait nem tudta rendszeresen folytatni figyelmi zavarai és súlyos depressziója miatt, ami kamaszkorától fokozódott. 23 évesen, a terápia kezdetén képes volt elemezni saját és mások viselkedését a logika és a hatékonyság dimenzióiban, miközben nem ismerte fel saját érzelmeit.
A perinatális terápia eszközei voltak: az érzelmi folyamatok verbális kísérése, az imagináció, és a testmunka. Hipotézisünk szerint, mivel születése során életveszélybe került, császározták, ennek az élménynek a feldolgozása esetleg segíthet érzelmi állapotán. A terápia 3 éve alatt rendkívüli volt erőfeszítése, hogy megértse, mi történik vele a mindennapokban és a terápiás interakciók során. Fokozatosan, lépésrő lépésre tártuk fel a születéssel kapcsolatos élmények világát, mindig visszacsatolva a mindennapokhoz a folyamatot. Mindez jelentős testi-lelki változáshoz vezetett: képes lett a tanulásra, az önálló életvezetésre és érzelmi kapcsolatokra.
Előadásomban bemutatom a pszichoterápia szakaszait, változásának állomásait. Megkísérlek egy hipotézist felállítani a magzati és születési trauma valamint a későbbi zavarok összefüggésére.


Hadházi Éva PhD, pszichológus: Mi állhat közöttünk? – esetismertetés (kapcsolatanalízis)   


A kapcsolatanalízisre jelentkező édesanyák többségének az a természetes indíttatása, hogy egy minél harmonikusabb kapcsolatot alakítson ki a babájával születés előtt, alatt és után. Ennek a vágynak a megvalósításához, a biológiai adottságokat tekintve, minden feltétel adott. A babával való kommunikáció intenzitása, mélysége azonban egyéni mintázatokat mutat. Egy második gyermekét váró édesanya kapcsolatanalízisben megélt élményein keresztül szeretném bemutatni, hogy előfordulhat, hogy a kapcsolatfelvétel nem zökkenőmentesen alakul. Az élmények egy része nem feltétlenül a "tankönyvi" fantasztikus átéléseket jelenti, hanem egy olyan belső munkát, mely a baba-mama között álló lelki akadályok elhárításán keresztül vezet el a magzatnak, - mint különálló egyéniségnek - az elfogadásához.


Szénási Kornélia, pszichológus, perinatális szaktanácsadó hallgató : Eltűnt iker szindróma – amit ma a jelenségről a vizsgálatok alapján tudhatunk  

Eltűnt iker jelenségnek nevezzük, amikor  az anyaméhben növekedésnek indult két (vagy több) embrió közül az egyik a várandósság korai szakaszában meghal, míg a másik fejlődése tovább folytatódik. Jóllehet a jelenség már 1945 óta ismert, az csak a perinatális terápiák során vált felismerhetővé, hogy ennek kihatása lehet a túlélő ikertestvér életében. Ezeknek a következményeknek az együttesét fedi le az eltűnt iker szindróma kifejezés.
Az előadás érinti az eltűnő iker előfordulásának gyakoriságát, röviden áttekinti azt a tudásanyagot, ami a tudományos kutatások nyomán rajzolódik ki a jelenség neurológiai, szülészeti, kapcsolati és pszichés következményeiről. 


Kriván Márta dr. ideggyógyász – Máriás Petra, családterápiás tanácsadó: Elfogadni az elfogadhatatlant – a prenatális ikervesztés felnőttkori    pszichoterápiás feldolgozása

Az eltűnt iker jelenség ugyan 1945 óta ismert a pre-és perinatális tudományos közösség számára, mégis kevés tapasztalat áll rendelkezésünkre arról, hogyan dolgozható fel ez a túlélő ikertestvér életében sok szempontból meghatározó veszteség. A perinatális tudomány számos kutatási adattal körvonalazza azokat a jeleket, tüneteket, amelyek együttesen az eltűnt iker szindrómára meglétére utalnak, ám a feldolgozás pszichoterápiás tapasztalatairól kevés információ hozzáférhető.
Az előadás röviden bemutatja azt a tapasztalati anyagot, amely a Perinatus Alapítvány szakmai közösségében végzett egyéni és csoportos pre- és perinatális pszichoterápiáinkból kirajzolódik a szindrómáról, valamint esetrészletekkel és rajzokkal szemléltetve felvázolja a feldolgozásnak néhány pszichoterápiás módszerét, vonatkozását.


Ondi-Pancholi Lívia, PhD hallgató: Pre- és perinatális pszichológia az Amerikai Egyesült Államokban

Előadásomban röviden beszámolok az amerikai Pre- és Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaság (APPPAH) tevékenységéről és a Santa Barbara Graduate Institute (SBGI) pre- és perinatláis pszichológiai képzéséről szerzett személyes tapasztalataimról. Ahogy a kulturális különbségek megjelennek az egyéni szokásokban, jellegzetességekben, úgy a tudományos szemléletmódban is országonként eltérő, markáns karakterisztikumok fedezhetőek fel. Előadásomban a magyar és amerikai prenatális pszichológia területén jellemző szakmai különbségek bemutatására helyezem a hangsúlyt, ösztönözve ezzel a két kultúra közötti szakmai kommunikáció megindulását.
 

 

 

merokanal.hu

© 2008-2018 Magyar Védőnők Egyesülete
A honlapot a Netteszt Informatikai Kft. készítette